A nagy halászlé mustra

0
2924

Tudtad mi a különbség a tiszai, a bajai és a balatoni halászlé között? Mutatjuk.

Gasztronómiai forradalom ide vagy oda, karácsonykor legtöbben a klasszikus hagyományos paraszti és nagypolgári ételeket esszük ájulásig. Ide sorolható a halászlé is, aminek számtalan elkészítési módja ismert. A leghíresebbek a balatoni, és a hungarikumnak számító bajai és tiszai halászlé.

Írásunkban most ezt a három magyaros hallevet mutatjuk be, melyek elkészítésük és a felhasznált alapanyagok tekintetében jócskán különböznek egymástól. Az egyes tájegységek halászlé imádói között nem kis vita szokott kerekedni abból, melyik az igazi, melyik a jobb.

Szerintünk a maga nemében mindegyik receptúra zseniális, te pedig kedves olvasó döntsd el, idén melyikkel leped meg a családodat.

fotó: wikipedia

A karácsonyi halfogyasztás eredete

A szentestén elfogyasztott halnak bibliai és néphagyományi magyarázatát is ismerjük. A keresztény vallásban amikor Jézus az emberek halászaivá tette az apostolokat, a halak a megkeresztelt és megtért emberek szimbólumává váltak.

A néphagyomány szerint viszont a gyorsan mozgó hal a család gyors előrehaladását támogatja az új évben, pikkelyei pedig gazdagságot ígérnek.

Bajai halászlé

A Bajáról elhíresült dunai halászlé sok tekintetben különbözik a Tiszaitól és a Balatonitól. A Duna mentén élők úgy gondolják ugyan is, hogy „nincs idő” a hosszú órákon való főzésre és passzírozásra: egy jó halászlé elkészítéséhez maximum 30 perc is elegendő.

A bajaiak csupán a hal besózására szentelnek sok időt, ami 1-2 órát, vagy akár egy fél napot is igénybe vehet szakácstól függően.

A halászléhez főként pontyot adnak, maximum egy kis harcsával egészítik ki, amit kevés vízen (élő hal kilogrammonként 1,2-1,3 l) főznek. A bogrács vagy fazék aljára helyezik a finomra vágott hagymát, erre helyezik a megtisztított, kizsigerelt, és szeletekre vágott halat, majd felöntik vízzel. Miután felforrt, beleszórják az édes-nemes fűszerpaprikát, a sót, ízlés szerint 2-3 cseresznyepaprikát, és innentől számítva 30 percen át főzik nagy lángon. Nem keverik, rázogatják a bográcsot! Majd 15-20 perc főzés után teszik a rotyogó lébe a halikrát és a haltejet. Közben kifőzik hozzá az elmaradhatatlan házilag készített gyufatésztát is.

fotó: wikimedia

Tiszai halászlé 

A tiszai halászlé jellegzetessége a sűrű, passzírozott alaplé, amit a nemes halak nyesedékeiből (fej, farok, halvér), többféle apróhalból, nagyobb darabokra vágott makói vagy szentesi hagymával készítenek. Egyes helyeken kevés paradicsomot és paprikát is tesznek az alapba, amit annyi vízzel öntenek fel, ami éppen ellepi a halakat. Lassú tűzön addig főzik, amíg a csontokról leválik a hús, szinte pépesedik, majd átpasszírozzák. Az így készült halfőzetet újra tűzre rakják, felöntik vízzel, sózzák és paprikázzák. Mérsékelt tűzön újra forralják, belehelyezik az előre besózott, nemes halszeleteket és 10-15 perc alatt készre főzik.

A tiszai halászlevet általában kisméretű bográcsban tálalják, mellé szeletekre vágott erős hegyes paprikát és kenyeret kínálnak.

Balatoni halászlé 

Míg az előző két hungarikum főszereplője a ponty, a balatoni halászlé annál jobb, minél többféle halból készítik. Az arányokat nézve egyharmada ragadozó hal (fogas, süllő, csuka, harcsa), kicsivel több, mint egyharmada ponty, a maradék pedig apróhal.

A balatoni halászlevet egy pörköltalappal indítjuk (zsír, vöröshagyma, pirospaprika). Vizet adunk hozzá, majd belehelyezzük az apróhalakat, a nagyhalak fejét és farkát. Az alaplébe kerül zöldpaprika, ízlés szerint cseresznyepaprika, paradicsom, pár szem burgonya és néhány gerezd reszelt fokhagyma is. Amíg fő az alaplé, a halszeleteket megsózzuk. Nagyjából egy órás főzést követően az alaplevet átpasszírozzuk és újra forraljuk. Óvatosan belehelyezzük a halszeleteket, nem keverjük, maximum rázogatjuk, nehogy összetörjenek a szeletek. Ilyenkor még adhatunk hozzá fűszerpaprikát, sót, és sokak szerint érdemes belelöttyinteni egy pohár balatoni vörösbort.

A balatoni halászlét kenyérrel és természetesen finom balatoni borral fogyasszuk.

Nos, kinek a pap, kinek a papné. Az egy biztos, a jó ember holtig tanul, és minél többféle receptet próbálunk ki, annál jobban megismerjük hazánk ételremekeit.

Hadarik Rita, író, gasztroblogger