KezdőlapAgrárvilágKertA GONDOS KERTÉSZ TÉLEN SEM PIHEN!

A GONDOS KERTÉSZ TÉLEN SEM PIHEN!

A kertészkedés nyári dolog! – gondolják sokan, ám csak részben van igazuk. Bár a kerti feladatok zöme valóban a tavasztól őszig terjedő időszakra esik, télvíz idején is akad bőven tennivaló! Legyen szó egy balkonládáról, a házunk mögötti kiskertről vagy éppen egy komolyabb gazdaságról: a kerttel, növényekkel foglalkozó ember ilyenkor is mindenhol találhat magának feladatot.

A nyár és az ősz termésben tobzódó időszakát követően a tél valóban csendesebbnek tűnhet, azonban van néhány olyan különleges tevékenység, melyet kizárólag ilyenkor tudunk végezni! Lássunk is hozzá!

A téli időszak feladatait a munkavégzés helye szerint két jól elkülöníthető csoportra oszthatjuk: vannak bent (szobában, télikertben, konyhaablakban, műhelyben, pajtában, csűrben, üvegházban, stb.), illetve kint a szabadban (balkonládában, erkélyen, kiskertben, gazdaságban, stb.) végzendő dolgaink. Kezdjük a benti feladatokkal!

A téli időszak egyik legfontosabb feladata és lehetősége, hogy a csendesebb, gondosabb odafigyelést is engedő, lelassult ritmusban, a lehető legjobban felkészüljünk a nyár feladatokkal zsúfolt kertészeti armageddonjára.

Igazán jó munkát csak jó szerszámmal tudunk végezni: egy életlen metszőolló nem csupán a fát roncsolja, de használójának is sokkal nehezebb vele dolgozni. A tél nyugalmában mindenképpen érdemes időt szakítani a kerti szerszámok és eszközök állapotának vizsgálatára, szükség esetén javítására, élezésére.

Időről időre nézzünk rá az áttelelés céljából fagymentes helyre vitt növényekre! Figyeljük állapotukat, ne felejtsük el őket megöntözni. Az esetlegesen megjelenő kártevők ellen ilyenkor is érdemes védekezni, hogy tavasszal majd a növények erősen, jó állapotban kerülhessenek ki a szabad levegőre.

Ne feledkezzünk meg az előző évben megtermelt, betakarított és gondosan betárolt terményekről sem! Ha a romlásnak indult darabokat még időben gondosan kiválogatjuk, még akár fel is használhatjuk őket, valamint a körülöttük lévő termények, gyümölcsök is egészségesek maradnak. Egyes régi magyar gyümölcsfajták kifejezetten jól bírják a téli tárolást: a megfelelő helyen és hőmérsékleten tartott alma- és körtefajták jó ízüket és illatukat akár a következő év terméséréséig is megőrzik! A tisztán és egészségesen leszedett régi gyümölcs- és zöldségfajtákat nem csak homokos pincékben, de akár egy kis lakás hűvösebb kamrájának tiszta polcain is sikerrel betárolhatjuk.

A tél második felében, jó idő esetén beltérben elkezdhetjük a zöldségpalánták alapját jelentő magok elvetését, csíráztatását is.

Ha csupán a magunk számára szükséges palántákat szeretnénk majd felnevelni, nincsen szükség feltétlenül sokmilliós üvegházakra: a csíráztató tálcákat akár lakásaink ablakszárnyai közé, mellé is helyezhetjük!

A krumpli, a hagyma vagy éppen a tökfélék csíráztatásához már nagyobb helyre van szükség, de ne essünk kétségbe: egy kisebb (az alattunk lakókkal való barátság megőrzése érdekében kellő gondossággal vízszigetelt) fóliasátrat akár egy átlagos méretű erkélyen is kialakíthatunk. A vetést fóliasátorban kezdhetjük a különféle levélzöldségekkel, (sóska, spenót, stb.), amiket később a répák, retkek követhetnek. Kedvező időjárás esetén a tél vége felé a fóliasátrakban, üvegházakban sort keríthetünk a paradicsom, paprika és a kukorica vetésére is.

Bár a zárt térben végzett téli munkák is fontosak, a nyárhoz hasonlóan a tél legizgalmasabb kertészeti feladatait is a kinti munkálatok jelentik! A legtöbb gyümölcsfa esetében a tél második felében érdemes oltóvesszőket vágni, melyeket később (a régiek szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony március végi ünnepkörében) vad alanyokra olthatunk. A gyümölcsoltás lényege, hogy a kedvező tulajdonságokkal (nagy és ízletes gyümölcs, betegségekkel szembeni jó ellenállóképesség, stb.) bíró „nemes” fáról fiatal vesszőt vágunk, melyet egy erős növekedési képességekkel, betegségekkel szemben ellenálló „vad” alanyra oltunk. Az oltás legegyszerűbb módja az ún. ékoltás, mikor a nemes vessző ék alakúra vágott végét a vad alanyba hasított résbe illesztjük, majd a két növényt oltószalaggal erősen összeszorítjuk. Sikeres oltás esetén az éles késsel vágott metszfelületeken a két növény víz- és tápanyagellátó-rendszere „egybeolvad”: a vad alanyra oltott nemes vessző tovább örökíti az eredetileg kiszemelt fa minden tulajdonságát.

Gyakran előfordul, hogy a levágott oltóvesszőket több hétre is be kell tárolni, mielőtt vad alanyra olthatnánk őket. (Erre többnyire azért van szükség, mert az oltóvesszőket általában még a nedvkeringés megindulása előtt javasolt vágni, míg az oltást inkább tavasz elején érdemes elvégezni.) A gyümölcsészet egyik erdélyi öregje, Szávay Márton bácsi az oltóvesszőket hó és forgács keverékébe tűzve, nyitott ládában tárolja, melyet a ház árnyékos, északi oldalában helyez el. Meleg, hómentes teleken a vesszőket nedves homokba tűzve rövidebb időre hűtőszekrényben is tárolhatjuk.

Az oltóvesszők gyűjtése mellett a téli időszak másik fontos feladata a gyümölcsfák és a szőlő megmetszése is.

Ezzel kapcsolatban tisztázzuk is hamar, hogy a metszésre a legtöbb esetben nem a növénynek van szüksége, hanem a különleges odafigyelést igénylő munka révén a gazda kíván valamilyen célt elérni: ideálisnak vélt koronaforma kialakítása, alacsonyabb vagy magasabb törzs létrehozása, stb. Általánosságban elmondható, hogy kiskerti körülmények között (különösen régi tájfajta gyümölcsök esetében) a metszést nem érdemes túlzásba vinni. Az első néhány év korona- és törzsalakító munkálatait követően a metszést gyakran akár teljesen el is hagyhatjuk. Az intenzív metszést követően ugyanis erőteljes vízhajtás növekedést tapasztalhatunk, amelyek kordában tartása rendkívül feladatigényessé válhat! (Nagyüzemi és egyéb speciális körülmények között a metszés ugyanakkor teljesen indokolt lehet, de ez a kérdés túlmutat jelen írás korlátain.)

Az oltással, metszéssel egy időben ne feledkezzünk meg az előző évről esetlegesen fent maradt gyümölcsök összegyűjtéséről és megsemmisítéséről sem, mivel a fán maradt gyümölcs-múmiák számos kártevőnek jelenthetnek ideális áttelelő helyet!

A téli időszak a favágás ideje is.

A sérült, vagy bármilyen okból kivágásra ítélt fákat érdemes ilyenkor, a nedvkeringés legkevésbé aktív időszakában ledönteni, visszavágni.

Időről időre ellenőrizzük, javítsuk a szabadföldbe vagy ládába ültetett áttelelő növények fű- vagy mulcs takarását, hogy még a későn jött fagyok se tehessenek kárt bennük.

Tavaszi munkánk megkönnyítése érdekében (ha ősszel nem kerítettünk rá sort) ne feledkezzünk el a különféle fűszer- és gyógynövények kóróinak visszavágásáról, az ültetőládák vagy ágyások tisztításáról. A tavasszal kelő friss növények ápolása, majd betakarítása is jóval könnyebb, ha azok nem az előző évi kórók közé nőve kelnek, hanem tiszta állományt mutatnak.

A tél vége felé, ha a hideg dereka már megroppant, szabadföldön is megkezdhetjük a különféle növények duggatását (pl. hagyma), vetését (pl. mák, retek, borsó, stb.).

Végül, de nem utolsósorban ne feledkezzünk meg a kertben élő, benne és a környékén áttelelő hasznos állatokról sem! A téli időszakban való gondoskodást nyáron a kártevők kordában tartásával busásan meghálálják. A madarakról való gondoskodás egyik legegyszerűbb módja egy madáretető kihelyezése, de sokat jelenthet, ha a kertben néhány búvóhelyül szolgáló rőzsehalmot is megtartunk számukra.

Sorolhatnám még, annyi a dolog még télen is… Egyet azonban ne feledjünk: a hónapok múltával egyre nemesednek a jó gyümölcspálinkák is. De erről majd egy következő írásban!

egy.hu

Ajánló