KezdőlapAgrárvilágNövényÁttekintés a szamóca fajtakutatás elmúlt 25 évéről

Áttekintés a szamóca fajtakutatás elmúlt 25 évéről

Európában egyre nő a friss piacra szánt szamóca növényházi hajtatása, védett körülmények közötti termesztése. Ezek a technikák kezdetben a júniusi termésű, rövid nappalos fajták koraiságának fokozására irányultak. Napjainkban azonban a cél az egész évben rendelkezésre álló gyümölcs és a szamócatermés védelme a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellen. Az új, kiváló minőségű, alacsony hidegigényű fajták széles körben kiterjesztették a téli-tavaszi szamócatermést a mediterrán éghajlaton őszi ültetéssel.

A nappal semleges, örökzöld fajták elterjedése pedig növelte a tavaszi-nyári termést a kontinentálisabb éghajlaton, a tavaszi ültetéssel elkerülve a rendkívül hideg telet, írja az agrotrend.hu. Végül a tálcás növények használata a nyári programozott ültetéssel jelentősen növelte a késő nyári-őszi szamócatermést. Az európai szamócatermesztők a termesztett fajták és a termesztéstechnika újításaival, valamint a különböző új termőterületek integrálásával, az optimális termésidőszakok megválasztásával küzdenek az éghajlatváltozással, hogy folyamatosan kielégítsék az európai piac igényeit. 

Fotó: pixabay.com

A 2021. május 5-i élő közvetítése során Gianluca Baruzzi elismert nemzetközi szakértő, a Crea (Council for Research in Agriculture) kutatója és irodavezetője online szimpózium keretében áttekintést adott a szamóca fajtakutatás elmúlt 25 évéről.  

Először 1996-ban, Hollandiában vett részt nemzetközi szamócaszimpóziumon. Azóta is aktívan részt vett az összes eseményen és ő az egyik szervezője a legutóbbi, néhány napja Olaszországban véget ért szimpóziumnak is.  

1996-hoz képest a legnagyobb különbség, amit a genetikában láthatunk, az eltarthatóság, amit a héjállóságban, a konzisztenciában, a betakarítás előtti és utáni tárolásban mérnek. Sok termelő emlékszik arra, hogy a ’90-es évek fajtái rövid idő alatt megváltoztatták a színüket, világospirosból sötétpirosba, és ez kereskedelmi szempontból problémás volt. Ma már a kutatás stabil színű fajtákat tud kínálni. 

A szimpózium utolsó napján több mint 40 fajtát mutattak be a Martorano 5 (Cesena) kísérleti területről. Ezek a fajták Észak-Olaszország és Közép-Európa számára alkalmasak, de nem véletlen, hogy e fajták közül néhány már elterjedt Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában is. 

Többek között néhány folytontermő fajta is szerepelt a bemutatón. “1988-ban, az első cesenai szimpóziumon láthattuk először az folytontermő fajtákat. Az akkoriakhoz képest ma már olyan fajták állnak rendelkezésünkre, amelyek garantálják az ismételt virágzást, és amelyek gyümölcse mindig megfelel az elvárásoknak, mind méretben, mind ízben” – folytatta Baruzzi. 

Baruzzit időről időre megkeresi néhány tájékozatlan ember, akik azt kérdezik, hogy abszolút értelemben melyik a legjobb fajta. Ez viszont sok változótól függ, többek között a termőterülettől, az éghajlati tendenciától és nem utolsósorban a gazda képességeitől. 

“25 év alatt minden bizonnyal hatalmas fejlődés történt a termelési potenciál, a brixérték, a rusztikusság és az aroma tekintetében. Ma már képesebbek vagyunk a fogyasztók és a termelők igényeit ötvözni, ahelyett, hogy csak a szántóföldi terméshozamra fókuszálnánk” – zárta.  

agrotrend.hu

Ajánló